A magánéletben azonban nem olyan sikeres, mint az üzletben - nemrég szakított barátnőjével. Egyik üzleti útján Los Angelesben a Beverly Hills Hotelt keresve útbaigazítást kér egy csinos, de nagyszájú utcalánytól, Viviantől (Julia Roberts), aki öt dollárért navigációt ígér, egy tizesért pedig még el is kíséri a férfit.

Edwardnak tetszik a lány rámenőssége és felbérli, legyen a kísérője, amíg Los Angelesben tárgyal. A lánynak szimpatikus az ajánlat, jól jön a 3.000 dollár és vonzónak tartja Edwardot is, akinek azonban csak az üzleten és a számokon jár az esze. Neki tényleg csak egy kísérőre van szüksége, akivel megjelenhet az üzleti vacsorákon.

A film romantikus voltát színesíti, hogy nagyszerű sztereotípiákkal dolgozik. Vajon összeegyeztethető a sikerorientált és piszkosul gazdag iparmágnás jeges individuuma, a hisztériával, vehemenciával, és hiper-érzékenységgel fűszerezett fruska személyiségével?

Szép allúzió a rendezőtől, hogy Edward pont Verdi - La Traviata operáját mutatja meg Viviannek, ami egy gazdag úriember és egy szívélyes prostituált szerelméről szól.

 A skatulya felszíne pedig behorpadni látszik, amikor a tanulatlan elme érzelmi intelligenciája könnyek között fogadja be a magaskultúrát.

A filmzene az 1990-s évek legsikeresebb lemeze volt. Szinte elképzelhetetlen, hogy ne ismernénk Roy Orbison - Pretty Woman című számát. Roxette "It must have been love"-ja pedig 1990 júniusában elérte a toplista első helyét. További érdekesség, hogy a zongoradarab, amit Edward a szálloda halljában ad elő, ténylegesen Richard Gere szerzeménye.

A több mint egy évtizede készült romantikus vígjáték a mai napig a műfaj meghatározó darabjának, igazi hivatkozási pontnak számít. Julia Roberts a Micsoda nő-nek köszönheti, hogy ma ő Hollywood első számú női sztárja. A film lett az USA-ban az év negyedik legnagyobb bevételét hozó filmje, világszerte pedig a harmadik.