„Nincs ennél megrázóbb és szomorúbb vígjáték. Gogol, a kisorosz – aki több joggal nevezhetné magát Keserűnek, mint mostani írótársa, Gorkij – rendőrlámpával világít be az orosz szemetesládába, és nevet, kacag, hogy a könnyei is peregnek belé. Vidámságának sötét a színe. Mérges és epezöld mosoly ez, amilyen dührohamok után jelentkezik a fáradt szájon, abban a lelkiállapotban, mikor már a harag gyenge a felháborodás kifejezésére, csak a humor és az irónia beszélhet…”
Kosztolányi Dezső írta ezt A REVIZOR második magyarországi bemutatója, a Nemzeti Színház 1915-ös előadása után.

Egy kisváros polgármestere levelet kap Pétervárról, amelyben egy ismerőse arra figyelmezteti, hogy inkognitóban revizor érkezik hozzájuk. A polgármester és a város vezetői kicsinyes lelkületű, megvesztegethető emberek, akik az évek során folyamatosan követtek el visszaéléseket: a rabok nem kapnak enni, a kórház piszkos, a betegek ellátása rossz, az iskola elhanyagol, a tanári kar alkalmatlan, megdézsmálják a város fejlesztésére szánt összegeket, zsarolják a kereskedőket…A város vezetői a hír hallatán rémülten próbálják eltüntetni az ellenük fordítható nyomokat. Félelmük a leleplezéstől és a várható büntetéstől olyan nagy, hogy a fogadóban időző pénztelen pétervári ficsúrban, Hlesztakovban, az inkognitóban utazó revizort látják, s a polgármester – saját életfelfogásának megfelelően – azonnal megvesztegetéssel próbálkozik.Hlesztakov, aki attól tartott, hogy fogadóbeli kiegyenlítetlen számlája miatt börtönbe csukják, először gyanakodva fogadja a polgármestert, de hamarosan rájön, hogy félreértésről van szó, mégis lelkesen játssza el a polgármester és társai által elvárt szerepet. Beköltözik a polgármester házába, elragadtatással mesél pétervári életéről és magas pozíciójáról, örömmel vágja zsebre a megvesztegetésnek szánt „kölcsönöket”, s végül még a polgármester lányának a kezét is megkéri.Miközben az egész város ennek a tévedésnek az áldozataként ünnepli a nagy eseményt, Hlesztakov, szolgája tanácsára, elutazik. A polgármester és felesége éppen a rájuk váró pétervári előkelő életről ábrándoznak, amikor megérkezik a postamester egy Pétervárra címzett és felbontott levéllel, amelyet Hlesztakov írt egy barátjának...

A budapesti Katona József Színház 1987/88-as évadában mutatta be Gogol darabját Zsámbéki Gábor rendezésében. Az előadás kimagasló szakmai és közönségsikereket ért el, s a színház történetének egyik legfontosabb állomása lett. A hazai sikerek mellett jelentős nemzetközi érdeklődés övezte a produkciót, az előadás látható volt többek között Bécsben, Pármában, Moszkvában, Londonban, Belgrádban, Rómában, Hong-Kongban, Chicagoban, Bogotában és Caracasban, valamint több ausztrál nagyvárosban is.

A magyar változat

szinkron: igen felirat: igen

Játékidő

156 perc

Megjelenés dátuma

2008. november 24.

Hangsávok

magyar