A Vészhelyzetet még 1974-ben írtam, hogy megörökítsem azokat az élményeket, amelyeket orvostanhallgatóként egy kórház sürgősségi osztályán szereztem. Ezek a történetek azonban csak húsz évvel később, 1994 őszén egy új tévésorozatban kerültek képernyőre.
Valószínűleg nincs még egy produkció a modern televízió történetében, amely ennyit érlelődött volna. De megérte várni: a közönség a sorozatot pergőnek, frissnek és valóságosnak érezte, és a Vészhelyzetnek már az első epizód után hűséges rajongótábora alakult ki. Ha a kezdet figyelemre méltó volt, a folytatás még inkább az lett: azok közül, akik ott voltunk aVészhelyzet megszületésénél, egyikünk sem gondolta volna, hogy a sorozat a televíziózás történetének egyik legnépszerűbb produkciójaként ilyen hosszú életű és sikeres lesz.
A korai időktől kezdve az izgalmas jelenig a Vészhelyzetnek mindig minden pillanatát élveztem, ahogy reményeim szerint a nézők is.