„Az új áramszolgáltató” is lehetett volna az alcím, de sokadik olvasásra és belegondolásra sem tűnt elég frappánsnak. Vagyis de, csak mintha hiányozna belőle valami bizsergés, valami apró kisülés! Aztán a szikrázó poénok is eszembe jutott, de annyira nem lett poénos, mint egy klasszikus Pókember képregény.
Megrázó élmény volt a Csodálatos pókember 2.! Vagyis valójában nem, csak kifejezetten jó érzés sziporkázó szóvicceket elsütögetni a divat homosított Peter Parker legújabb kalandjának fő áramkörét illetően! Áramkör alatt természetesen történet, sztori, esemény, ellenfél, főgonosz, stb. értendő!
Egyébként tökéletesen nehéz a feladatom ezzel a film kritikával, mert zsigerből aláznám ezt a Garfield gyereket, aki haloványan sem közelíti meg az eredeti címszereplő árnyékát sem, de igyekszem másra koncentrálni. Viszont képtelen vagyok kibékülni vele, pedig maga a Csodálatos pókember 2. nagyon is jó, legalábbis egyszer nézve, vagy netalántán kétszer, de aki ismeri a képregényt, abban a személyben bizony ott motoszkálhat, hogy valami nagyon-nagyon hiányzik!
Lehet, hogy a magyar szöveg gyenge, hogy nem ütnek igazán a beszólások, de Peter karakterét totál kiherélték! Persze, alapból nem volt tökös, ám nem is volt olyan nyámnyila, emoba öntött, divatosan dísz férfi nemiszerv, vagyis inkább női! Megvolt a maga kisugárzása, az okostojás jellege, aki nem menőzik, nem vág fel, hanem csendes, visszahúzódó, kissé még esetlen is, viszont idővel egyre határozottabb és magabiztosabb. De semmiképpen sem olyan ficsúr senkiházi!
Szóval számomra itt megbukott a film. Bár személy szerint kisebb hálószövő fan vagyok, gyerekkorom meghatározó tényezője volt a Csodálatos Pókember képregény sorozat, és még ma is szívesen olvasgatom. Meg persze igyekszem pótolni a hiányzó számokat, mert akad némi hézag… Viszont visszább kanyarodva a filmhez: még az első adaptáció trilógia is bejött, és azt is képes vagyok megnézni időnként a bődületes hibái ellenére is, mert valahogy egyben volt, és a szereplők sokkal hitelesebben alakítottak, és jobban passzoltak.
Ez az új próbálkozás azonban… Egyáltalán nem győzött meg! Ennek oka bőven a totál unszimpatikus főszereplő, amit írtam is fentebb, mert amúgy ez a darkosabb megközelítés és körítés kifejezetten jó! Persze, ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a Sötét Lovagot a magasba emelte, a nagyon-nagyon magasba, bár tény, hogy Pókember egészen más, mint Batman. Ám mindez nem zárja ki a dolog működőképességét! Szerencsére a készítők meglepően jól bántak ezzel a hangulattal, és sikerült elkerülniük a hibákat, bár néhol úgy éreztem, hogy nem voltak eléggé merészek. Vagy csak nem engedték meg nekik…
A tárgyra visszatérve újfent és ismét. A Csodálatos pókember 2 valamivel jobb, mint az elődje, vagyis, mint az első rész, ami kifejezetten ritka, de többnyire pontosan ugyanaz érződik rajta, mint manapság minden hasonló filmen: a látvány számított csak! Oké, van némi történet is, sőt, Pókember Univerzum építés is, szóval fanyalgásra igazából semmi ok! Leszámítva persze a Garfield gyerek által alakított népművészeti vázává avanzsált Peter Parkert, és ez még akkor is igaz, amikor éppen pókjelmezben van! Ettől függetlenül szerencsére van valami extra vibrálás a filmben, ami nem csak a rengeteg elektromos kisülésnek köszönhető, hanem a kifejezetten masszív zenének is!
A mostanában divatos bő kétórányi játékidő szinte észrevehetetlen, feltéve, ha az ember nem fogyasztott túl sok üdítőt, főleg teát... Egyébként gyorsan eltelik a százhúsz perc, ami egyébként száznegyven, amiből azért tíz simán lejön a végefőcím miatt. A poénok, beszólások is jobban működnek, mint az előzőben. Sok esetben előrelépés tapasztalható, és tényleg, egyre élvezhetőbb és kellemesebb a film, csak a harmadik részre szabaduljanak meg ettől a Garfield gyerektől!!! Tudom, ez nem fog megtörténni, és nyilván sokaknak tetszik, szóval egyéni szocprob.!
A közkedvelt hálószövő jelenlegi legújabb kalandja olyan lett, amit érdemes lehet időnként elővenni és újra megnézni, a hibái ellenére is. Aki nem ismeri a képregényt, az kisebb fajta előnnyel rendelkezik, viszont rajongóként sem vészes. Ami biztos: 5-10 évente egy Pókember nap maraton szerves részét kell képeznie!
Gyűjtőknek érdemes beszerezniük a Csodálatos Pókember 2. rész DVD film vagy Blu-ray film bármely változatát, hiszen akad néhány verzió. A szimpla DVD film jelentéktelen mennyiségű extrával: kimaradt jelenetek, videoklip. A Blu-ray film verzió már jobb, mert ott még werkfilmek és kisfilmek is akadnak!
Aztán van még olyan, hogy a 3D-s Blu-ray film változathoz adnak egy 2D-s Blu-ray-t, illetve mindez egy LIMITÁLT exklúzív fémdobozos csomagolásban is megvásárolható.
És igen, van DVD film gyűjtemény és Blu-ray film gyűjtemény változat is, amiben az első rész is benne van, de nyilván ha elkészül a harmadik rész, akkor lesz egy trilógia pakk is! Addig is bőven lehet válogatni, hogy mi kerüljön a gyűjteménybe!
