A Whiplash tipikusan az a film, ami különleges, meglepetést okozó. Ezt nagyon sok szempontból írhatom, és tulajdonképpen egy kisregényt is bőven ki lehetne vele tölteni, nem feltétlenül magáról a történetről, hanem úgy az egészről, az apró összetevőkről, amint egyre nagyobb egésszé válnak.

Whiplash

 

            A Whiplash tipikusan az a film, ami különleges, meglepetést okozó. Ezt nagyon sok szempontból írhatom, és tulajdonképpen egy kisregényt is bőven ki lehetne vele tölteni, nem feltétlenül magáról a történetről, hanem úgy az egészről, az apró összetevőkről, amint egyre nagyobb egésszé válnak.

            Több irányból, több szemszögből megközelíthető filmről van szó, mely jelentős felhajtást kapott, és a kelleténél jóval több pozitív visszajelzést. Nem vagyok előítéletes, meg bagoly mondja verébnek: „Nagy fejű!”, azonban sok hasznosat és izgalmasat nem vártam. Arról sincs szó, hogy pont emiatt kisebbek voltak az elvárásaim, hiszen éberen figyeltem a hibákat! Tehát jóval nehezebb dolga volt ennek az alkotásnak nálam, és döbbenetes, vagy nem, de bizony megugrotta a lécet! Úgy, hogy csupán minimálisan súrolta azt!

            Igen, a sztori nincs túl bonyolítva: van egy tehetséges fiatal srác, aki dobos akar lenni. Nem csak szimpla dobos, hanem a legjobbak közül az egyik. Ezért mindent feláldoz, folyamatosan gyakorol és hajszolja magát. Persze, ehhez az is kell, hogy a zeneiskolában felfigyeljen rá a zenetanárok ásza, aki több mint zenetanár! A legjobb suliba bekerült srác, a következő lépés, hogy a suli legjobbjait összegyűjtő iskolai zenekar tagjává váljon. Az esélyt megkapja, a tanár viszont a maximumnál is többet igyekszik kipréselni belőle. Nem csak belőle, másokból is, de akiben ott a tehetség, már pedig főszereplőnkben ott van, mivel egyetlen felmenője sem zenész, így nem volt konkrétan honnan hoznia a tudást, azt a tanár mindennél jobban figyelemmel kíséri, és a végletekig hajszolja. És itt buknak el a legtöbben!

 

 

            Hősünk sokat változik. Meginog, öntelt lesz, majd felkapaszkodik, hogy hatalmasat bukjon. A képesség benne van, azonban nem sikerül megfelelően használnia azt. Túlhajszolja magát, hogy aztán egy komoly törés következtében szünet legyen. A tanárt elbocsátják a suliból, mert túl szigorú, túlságosan meggyötri a tanítványokat, srácunk meg feladja az álmait. Főleg, mert jelentős köze volt a tanár bukásához.

            Véletlenek nincsenek, ám kis idő múlva a sors szele összesodorja őket, és újabb, immáron mindent megváltoztató löketet kap a kapcsolatuk. Kemény küzdelem, kemény próbatétel után a tehetség, a különleges tehetség végre kiszabadul, és szárnyra kap!

            Sok irányból elemezhető lenne a film, sok irányból megközelíthető. Én mindezeket mellőzöm, csupán az utat mutatom, és a nézőre van bízva, hogy elindul-e, és ha igen, akkor melyiken. Ami kiemelendő, az alapjáraton a dobolás. Az alkotás fő irányvonala a dob. A dob, és ezáltal a dobosok. A dobosok, akik szerintem nem emberek és nem a Földről valók. Bár van, aki azt vallja, hogy nem nehéz dobolni, a valóság az, hogy minden hangszernél összetettebb és komolyabb kihívást, képességet igényel ez az eszköz. Egyszerre 4 különféle ütemben mozgatni a végtagjainkat, annyi tárgyra, lehetőségre odafigyelni, mint amennyit egy dob magában hordoz, hiszen mindenki tudja, hogy nem egy darab „szerszámot” jelent a dob, hanem különféle cinek vannak, dobok, és társaik. Nem 4-5-6 húrt kell lefogni, pengetni, vagy lukat lefedni, tüdőből erősen vagy éppen finoman fújni, hanem összehangolni az összes végtagot, hogy külön-külön más tempóban, más ütemeket legyenek képesek eljátszani, és mindezt folyamatosan! Káprázatos!


 

            Aztán ott van még az elszántság! A tehetség önmagában kevés! Elszántnak, határozottnak, céltudatosnak kell lenni, és bármennyire nehéz is egy adott feladat, nem szabad feladni, hanem gyakorolni kell, próbálni, csinálni, egészen addig, ameddig nem sikerül! S a színpadról, a szereplésről nem is beszéltem, mert az sokadlagos szempont csupán. Nem úgy, mint az oktatás, nevelés erőteljes, lényegében lelki terror formája, melybe vagy összeroppan a delikvens, vagy megerősödik, és világhírű csodává válik.

            Ez egy zenés film. Itt a dobon van a hangsúly. A szereplők meg tökéletesen elviszik a hátukon a műsort. De tulajdonképpen a zene is fantasztikus, a képek javarésze, a vágás, és igen, kár ragozni, nagyszerűen helyén van minden! Kötelezően a polcon, vitrinben, vagyis gyűjteményben a helye! A fejünk meg újfent nem fog megfájdulni a válogatás miatt,

            A DVD-n audiokommentárt kapunk a filmhez, meg betekintést a Torontoi Filmfesztiválra. Magyar, angol hang és felirat szintén van, ahogy megszokhattuk.


Whiplas DVD


            A Blu-ray-en extraként még kapunk a fentebbiek mellé egy kisfilmet a dobolásról, és egy nagyon is különleges alkotást: az eredeti rövidfilmet! Mert igen, korábban készítettek egy röpke változatot a történetből, amit aztán tökéletesen egész estésre dagasztottak. Akad még néhány kimaradt jelenet is, az árbeli különbség meg elhanyagolható. Nem szeretek ilyesmit írni, mert nagyon nagy DVD film rajongó vagyok, bár már csak megszokásból, viszont a Blu-ray film változatot a legérdemesebb beszerezni!

Whiplash Blu-ray

 

 

Cikk megosztása