Igazi jóféle, csavaros thriller, aminek őseit a negyvenes években találjuk a kor sztárjaival a főszerepekben. A történet fordulatai mellett itt a másik meglepetést Ben Affleck és Rosemund Pike remek játék okozza. Az alapul szolgáló thriller, Gillian Flynn harmadik regénye, aminek már a könyvváltozata is hatalmas siker volt világszerte. Ettől a történettől jó ideig nem fog tudni szabadulni.
Holtodiglan (Gone girl)
Egy ágyban az ellenséggel
Nick Dunne (Ben Affleck) egy partin ismerkedik meg a gyönyörű, okos és vicces Amy-vel, aki maga az amerikai álom. És valóban, a lány gyerekkoráról író édesanyja gyerekkönyv-sorozatot írt Csodálatos Amy címmel. Az amúgy átlagosnak mondható újságíró szintén tökéletes románcba bonyolódik a szőkeséggel, majd össze is házasodnak. Történetünk az ötödik házassági évfordulójuk reggelén kezdődik, mikor Nick hazaérve felfedezi, hogy Amy eltűnt, a jelek szerint elrabolták.
A kiérkező rendőrség és a sajtó azonban hamarosan magára a férjre kezd gyanakodni, aki ikerhúga segítségével igyekszik felgöngyölíteni vagy épp eltusolni az ügy szálait. Az alkotók remekül machinálnak a nyomokkal, az egyes szereplők nézőpontjaival, megbízhatatlan mesélőkkel, mesterien adagolva az információt, végig bizonytalanságban tartva a nézőt és az utolsó pillanatig fenntartva a feszültséget.
Korábbi kisiklásai után Ben Affleck ezzel a szerepével bizonyította, hogy helye van a filmvásznon. A rendező a fáma szerint a félreértelmezhető mosolya alapján választotta ki a Google képkeresőjében böngészve. Rosemunde Pike, pedig, akit eddig csak az elvadult Austen-rajongók ismertek a Büszkeség és balítélet 2005-ös verziójából, egy csapásra felkerült a térképre.
A film a puszta ijesztgetés és olcsó hatásvadászat könnyebbik útja helyett valós mélységekkel rendelkező sztorit tár elénk. Olyan kérdéseket jár körül, mint egy házasság belső dinamikája, és széthullása a rezzenetlen felszín alatt. Milyen messzire vihetnek az igazságtól a saját előítéleteink, illetve a média befolyása a közgondolkodásra, egy esemény értelmezésére. Közben újra felfedezi a filmes elbeszélésmódok lehetőségeit, kimozdítva a nézőket a megszokott, komfortos értelmezési kereteikből és gondolkozási sémáikból. Üdítően szokatlan formában borzongató.
