"Mondj egy boldog valamit, Sutton"
Még csak hétéves voltam, amikor Grady Bowen először suttogta nekem ezeket a szavakat. A fekete égbolton ragyogó csillagok alatt, könnyű volt elveszni. Nem voltak jó emlékei, és kölcsön kellett kérnie az enyémet. Bármit szívesen megadtam neki.
Belebolondulni a fiúba, gyönyörű átok volt. Ami különleges lehetett volna, annak nem volt alkalma virágozni. Soha nem látott többet bennem, mint a legjobb barátja húgát. Ezt nehéz volt elfogadni, de nem a legnehezebb.
Grady minden valószínűség ellenére küzdött az esélyeiért. Végül nem harcolt tovább, hagyta, hogy a családi hírneve uralkodjon. Bármennyire próbáltam rá hatni, a befolyásolások legyőzhetetlenek voltak.
Nem akarta összetörni a szívemet. Vagy talán mégis. Nem kellett volna megkönnyítenem a dolgát. Az elkövetett hibáink, magas falat húztak közénk.
Négy évig nem láttam Gradyt, mindegyik fájdalmasabb volt, mint az előző, de a távolság sem csillapította iránta az érzéseimet. Sok minden megváltozott. Gradyn szemmel látható a változás. Alig ismerem fel azt az embert, akivé vált. Nem mintha számítana.
Grady Bowen már rég nem volt a boldogságom.
+ Mutass többet
Kiemelt kategóriák
További kategóriák
