A boszorkányhit két fő irányzatát fekete és fehér mágiának nevezik. A fehér boszorkányság a kelta hiten, a Diana-kultuszon és egyéb termékenységi rituálékon alapszik. A fekete mágiához, az úgynevezett sátánizmushoz tartozik az ördög tisztelete, a sátáni praktikák, néha a perverz szexualitás, az emberáldozat és a gyilkosság is. A sátánisták magasabb vagy kedveltebb istenségnek tartják az ördögöt. Tehát pontosan ellentéte a keresztény hitnek. A két variáció központi kultikus ünnepe az úgynevezett boszorkányszabbat, amelyen általában mindkét nem tizenhárom tagja vesz részt. Így őrizték az évezredek alatt megszerzett tudást és így adták tovább. Gyakran sajátították el a természet bonyolult erőit a jósok, a gyógyítók és a bábák. Az éjszakai ünnepeket szigorúan eltitkolták a hatóság és a vallási vezetők elől. Voltak ugyan vezető férfiak és vezető nők, de nem volt hierarchia; minden beavatott egy napon pap vagy papnő lehetett, rituálét tarthatott, vagy beavathatott egy novíciust. A boszorkányszabbat egy kis baráti társaság minden tagját érintette. A rituálék, mielőtt háttérbe szorultak volna, kedvelt találkozási lehetőségek voltak arra, hogy a titkokat és a varázsigéket kicseréljék. A mágia és a varázslás mindig is a boszorkánysághoz tartozott. Mindkettő azt állítja, hogy az erői természetfeletti forrásokból származnak. Ha jobban megfigyeljük a mágiát, akkor megállapíthatjuk, hogy az ügyesség, az intuíció és a tudományos felismerések kombinációja, amelyek közül mind a három a misztikus tapasztalatokon alapul. Ezért a mágiát meg kell különböztetni a boszorkányságtól. A mágia egy olyan energiamezőt teremt, amelyet ellentétes pólusok irányítanak, például a férfi és a nő.
Kiadás éve: 2006 Oldalak száma: 170 oldal Kötésmód: puhatáblás, ragasztókötött ISBN: 9789638689627 EAN: 2019100012569
