Roberto Rossellini, a neves olasz rendező filmje a neorealizmus kiemelkedő alkotása lett, emellett az 1946-os Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a fesztivál nagydíját is.

Róma német megszállása idején az ellenállás egyik irányítója, a mérnök Manfredi a Gestapo elől menekülve Francesco és terhes menyasszonya lakásában lel ideiglenes menedékre. Egy katolikus papot, Don Pietrót kér meg arra, hogy az ellenállás számára összegyűlt pénzösszeget juttassa el a szintén a megszállók ellen küzdő társaihoz. Ám a németek letartóztatják Francescót, menyasszonyát pedig agyonlövik a nyílt utcán. Manfredi ezt követően a kábítószer rabjává vált szeretőjétől kér segítséget, a lány azonban kapcsolatban áll a Gestapóval...

Vittorio de Sica rendező mesterien mutatja be, hogy egy váratlan esemény miként forgatja fel egy sanyarú sorsú ember életét. A Biciklitolvajok 1950-ben elnyerte a legjobb idegen nyelvű film Golden Globe-díját, forgatókönyvéért pedig Oscar-díjra jelölték. Az alkotást 1958-ban beválasztották a Brüsszeli tizenkettő listájára, a világ legjobbjaiként számon tartott filmek közé is.

Antonio, a külvárosban élő családapa (Lamberto Maggiorani) már hosszú hónapok óta munkanélküli. Most végre úgy tűnik, utoléri a szerencséje, mert kap egy lehetőséget, hogy plakátragasztóként dolgozhasson, azonban nehézséget jelent számára, hogy ehhez egy biciklire lenne szüksége. Miután az utolsó olyan holmit is beadja a családi háztartásból a zálogházba, ami akár csak a legcsekélyebb értéket is képviseli, az övé lesz az áhított munkaeszköz. Ám a bűntől fertőzött Róma nem engedi, hogy megkapja az esélyt egy könnyebb életre, mert már munkába állása első napján ellopják a kerékpárt. Hűséges barátja, a kis Bruno (Enzo Staiola) elhatározza, hogy nem hagyja annyiban a dolgot, és a tolvaj nyomába ered...

Michelangelo Antonioni klasszikusának főszereplője Monica Vitti, aki a rá jellemző természetességgel játssza el az érzelmek csapdájába esve saját magával is viaskodó Claudiát. A rendező 1960-ban a Cannes-i Filmfesztiválon kiérdemelte alkotásával a zsűri nagydíját.

Anna és barátnője, Claudia a tengeren nyaral egy jachton, melynek fedélzeten ott van még Anna vőlegénye, Sandro, valamint egy ismerős pár is. Amikor megpihennek Szicília partjainál, Annának nyoma vész. Kétségbeesetten keresni kezdik, egyedül Sandro az, aki furcsa módon nem igazán aggódik, sőt egyre inkább érdeklődni kezd a barátnője után kutató Claudia iránt. Őt nem is hagyja hidegen a közeledés, és végül kettesben barangolják be a szigetet, miközben egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ám az egyik reggel Sandro nincs kettejük szobájában, és ugyan Claudia azt hiszi, barátnője került elő, a férfira mégis egy másik nő társaságában akad rá...

Michelangelo Antonioni (a forgatókönyvet vele együtt jegyző Tonino Guerra, Andrej Tarkovszkij alkotótársa segítségével) egy váratlanul szétfoszló, talán mindörökre menthetetlen házasságot mutat be olyan nagyszerű színészek segítségével, mint Marcello Mastroianni, Jeanne Moreau és Monica Vitti. Az éjszaka az 1961-es Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte az Arany Medve-díjat.

A Milánóban élő Giovanni sikeres író, azonban képtelen  a végtelenségig leplezni érzelmi sivárságát felesége előtt. Lídia egyetlen nap lefolyása alatt szembesül azzal, hogy férje nem az, akinek addig hitte. Ekkor hosszú, magányos sétára indul. Útja során meglátogatja egy barátukat, felidézi a közös emlékeket, hogy a leszálló éjszaka már egy fényűző, ám hamisan csillogó estélyen találjon rá. A fojtogatóan csendes hajnalban aztán elérkezik annak az ideje, hogy férjét szembesítse tetteivel, de különösképpen önmagával.

Szophoklész drámájának egy sajátos, többféle értelmezést is kínáló megközelítését tárja elénk Pier Paolo Pasolini, az olasz film fenegyerekének is tartott, tragikus körülmények közt elhunyt rendező. Ezen munkájával kiérdemelte az 1967-es Velencei Filmfesztiválon az Arany Oroszlán-díjra jelölést.

Az ismert történet egyéni szemszögből történő elmesélését egy önéletrajzi elemekben bővelkedő, különleges kerettörténet egészíti ki, amely a huszadik században játszódik. Ennek főhőse egy katonatiszt családjába születik, és egész életében meg kell küzdenie azzal, hogy a saját apja féltékeny rá. A másik szál alapja pedig az ókori legenda, amikor is a kis Oidipusznak egy jóslat miatt a halált szánják, így a fiút a családjától távol nevelik fel. Látszatra két különböző történetről van szó, ám egyvalami mégis közös bennük: mindkettőben jelen van a főhős életére fenyegető árnyékot vető apafigura személye.