Elpusztult templomok és kápolnák a középkori és kora újkori Udvarhelyszéken

Jelen kötet a középkori és kora újkori Udvarhelyszék azon egyházi emlékeiről szolgál adatokkal, amelyek napjainkra elpusztultak, történetuk feledésbe merult. A több mint másfél évtizeddel ezelőtt elkezdett munka középpontjában a régészeti módszerek állnak. Eredményeit gazdag, sok esetben a szakirodalomban eddig nem ismert levéltári forrásokkal, kartográfiai és helytörténeti adatokkal összhangban értelmeztuk. A hitélet központjai, a templomok és kápolnák vizsgálata nem valósulhatott meg az adott telepulés és felekezet történetének ismerete nélkul. Az írott források hiányában felértékelődő régészeti terepbejárások és ásatások eredményei elkezdték kirajzolni a 11-12. században létrejövő telepulés- és templomhálózatot. A középkori temetők feltárásával az anyagi kultúra ismeretén túl adatokat gyűjthettunk a helyiek krónikus betegségeiről, táplálkozási szokásairól is. Az egyes templomok építéstörténetein keresztul vizsgálhattuk a reformáció térnyerésével kialakult állapotokat. A megrajzolt kép nem lehetett teljes a helyi nemesi családok patrónusi tevékenységeinek feltárása nélkul, akik sok esetben saját kápolnát is építettek, amelyek nyomait napjainkra főként a helynévanyag őrizte meg. A 17-18. században kialakult felekezeti megoszlás elemzésétől sem tekinthettunk el, ehhez az adott egyházközségek levéltári iratanyagainak és kegytárgyainak felkutatása volt elengedhetetlen. Ezekből derult ki, hogy a néhai szék teruletén felekezettől fuggetlenul általános volt az átmenetinek tekintett fatemplomok építése. Mivel régészeti nyomok nem igazán maradtak, így a katonai térképek és az írott források kerultek nagyító alá. A mozaikszerűen összeálló adatok értelmezésével egy eddig ismeretlen nézőpontból tekinthetunk Udvarhelyszékre. Az építéstörténeti alaprajzok tanulmányozásakor sok esetben bukkanhattunk egyedi megoldásokra, és az ásatások során készített fényképfelvételekkel, előkerult leletanyagokból mazsolázva is igyekeztunk színesebbé tenni mondandónkat. Munkánk legfőbb célkitűzése, hogy az azonosított helyszíneket minél szélesebb körben ismertté tegyuk, megvédjuk - ezzel lehetővé téve a további feltárásokat -, valamint eredményeit helytörténeti, turisztikai, örökségvédelmi és oktatási szerepkörben is hasznosíthassuk.