Federico Fellini ezzel a filmjével tiszteleg az örök város, Róma szépsége és történelme előtt. Nem szokásos útifilmről van szó, nem is dokumentumfilm, de a szokásos elmesélő fikciós mozi kategóriába sem sorolhatjuk be a rendező egyik legismertebb klasszikusát. Sokkal inkább egy mozóképes esszéről beszélhetünk. Fellini saját emlékeit, érzéseit, élményeit közvetíti a néző felé a film nyelvén.

   A történetben megjelenik egy fiatalember (aki a fiatal Fellinit alakítja), végigjárja Róma ismert és kevésbé ismert utcáit. Amikor a hőség mindenkit az utcára kerget a meleg lakásokból, a "piazzák" megtelnek beszélgető, lakomázó, borivó olaszokkal. A fiú csatlakozik a lakomához, majd életében először felkeres egy bordélyházat.

   Láthatjuk a város szent oldalát, a város sötét világát, a felszínt és a katakombák világát. A közel két óra alatt megismerhetjük Rómát, de még inkább megismerhetjük Fellinit és az ő gondolatait a kedvenc városáról.