A hideg háborús drámában az 1960-as évek két legforróbb csillaga szerepelt, Paul Newman (a Harper által aratott sikertől felfrissülve) és Julie Andrews (minden idők legnagyobb kasszasikert aratott filmjének, a Muzsika hangjának csillaga). Andrews bevallotta: csak azért vállalta el a szerepet, hogy Hitchcock-kal dolgozhasson.

Hitchcock aggódott, hogy Paul Newman túl fiatal egy nagy tudóst játszani (Newman karaktere,Michael Armstrong professzor egy atomfizikus). Utánanézett az amerikai fizikusoknak, és kiderítette, hogy az ország egyik legnevesebb tudósa csupán 32 éves. Newman ennél idősebb volt, így Hitchcock elégedetten nyugtázta: mégis jól döntött.

Hitchcock maga köré gyűjtötte a nagy tehetségeket, akikkel a múltban dolgozott. Ezek között voltAlbert Whitlock látványtervező és Edith Head jelmeztervező. John F. Warren, a film fényképésze már A Manderley ház asszonya (1940) stábjában szerepelt, mint operatőr.

1925 óta először gyökeresen átalakították a Universal Fantom Színpadát (ahol Lon Chaney Az Operaház fantomját forgatták) hogy megfeleljen egy másik produkció igényeinek. A munkások lerombolták, módosították, és újraépítették a színpadot, hogy Hitchcock fel tudja venni a film csúcspontját. A legendás kaszkadőr, David Sharpe koordinálta a színházbeli pánik jeleneteket.

A Nemzeti Tisztesség Légiója kinyilvánította, hogy a Szakadt függönyben látható "életszerűen brutális gyilkosság részletes bemutatása" morálisan megkérdőjelezhető. Figyelmeztették a szülőket is, hogy "a női főszereplő (Julie Andrews) Mary Poppins alakja ebben a filmben összeomlik, és nem szolgálhat kritériumként, hogy eldöntsék, ez a film gyermekeiknek való-e."

A film alaptémája, mondta Hitchcock Peter Bogdanovich-nak az, hogy a kémkedés "mocskos ügylet". Hozzátette: "A közönség azonosulni tud Paul Newman-nel és átérzik, milyen csúnya és kellemetlen dolog ez az egész. Egy kém hős a saját országában, ám gonosztevő egy ellenséges országban".